Lélekdoboz:)

Lekapcsolta a kislámpát, de az érzéseit valahogy sehogy sem tudta eloltani . Szobájában állt emlékek kardigánjába bújva, félelmek papucsát hordozva szüntelen. 

Néma párbeszédet folytatott a kihúzott fiókokkal, üres képkeretekkel, letakart bútorokkal, a falra festett idézettel, az óra hosszúra nyúlt perceivel. A padlón bőröndök, kisebb nagyobb dobozok kavalkádja. Menni készült. Elmenni. Nem mozdult mégsem. Észre sem vette, hogy holmiját pakolni kezdték.

 A kocsiban vártak rá. Elbúcsúzott. Azt hittem menekül, hogy nem akar szembe nézni a valósággal, hogy megtagad valamit ami Ő volt. Tévedtem. Pontosan tudta mit tesz, hisz az Ő döntése volt.

Olyan titokzatos volt, sejtelmes, olyan más. Mintha nem is ismertem volna. Talán mert így volt. Az ajtó nyitva állt, ő meg átlépte a küszöböt és bezárt maga mögött egy életet.

Volt valami a kezében. Láttam ahogy a lépcsőn lefele menet magához szorította. Úgy vitte ölében, mint kisgyermekét. Nem engedte, hogy elvegyék tőle, ahogy nem engedi a gyermek sem elvenni legkedvesebb játékát.

Egy doboz volt. Rejtett valamit. Lilien szívét...

~I. fejezet~

A Lakást kiadta. Lekerült a névtábla, az ajtót kicserélték, a postaládát átfestették: Lily és Lea volt és már nincs.

Elválaszthatatlan barátnők voltak. Mindenki életében van egy Ő, egy Ő Barát - Egy Igazi, és ha elmegy ürességet hagy a lelkedben.

Nemcsak Lily élete változott meg. Lea ugyanabban a városban maradt, de az élete fenekestül felfordult. A különbség köztük: hogy míg Lily önként döntött a változás mellett, Leat senki nem kérdezte meg szeretné - e ha barátnője távozása más mederbe terelné életét. Neki sodródnia kellett az árral. 

Mindig makacs volt, szókimondó, igazi lázadó, vicces és mosolygós, de egyben az a fajta lány is akinek fontos volt a stabilitás és aki könnyen elvesztette saját magát, ha a dolgok kiszámíthatatlanná váltak.

Lily csendes volt, céltudatos, megfontolt és szerény. Sosem sértett meg senkit, kerülte a konfliktusokat. Őszintén hitte, hogy minden ember jó és mindenkiben a szépet kell keresni. Bántották sokszor, nem volt könnyű gyerekkora, sokan kihasználták a naivitása miatt, de sosem rótta ezt fel nekik. Csodálkoztam is sokáig ezen. 

Furcsa volt számomra, mert én azon a véleményen voltam, hogy nem számít mi történik az ember álljon ki magáért és küzdjön a világgal.

Ezért is volt meglepő ez a spontán cselekedet: Elment, minden magyarázat nélkül. 

Este kilenc óra volt: csörgött a telefon. Repeső örömmel kaptam fel: azt hittem Ő az. Lily.

Egy idegen hang üdvözölt. Egy ismeretlené.

- Jó estét. Elnézést kérek a zavarásért. Miss Lea? - kérdezte.

- Jó estét. - válaszoltam. Igen, én vagyok. Miben segíthetek?

- Mr. David Heart a nevem. Én vagyok az új lakástulajdonos.

- Segítségére lehetek Mr. Heart? - kíváncsiskodtam.

- A lakásban. Találtam valamit. Azt mondták önt értesitsem.

- Mi lenne az? - érdeklődtem.

- Egy doboz, kisasszony. Ha lenne szíves megadni a címét...Odaküldeném.

- Alkotmány utca, 8. Köszönöm a kedvességét Mr. Heart. - hebegtem.

- Jó éjszakát, Miss Lea .

- Jó éjszakát.

Sosem hittem a jelekben. Most viszont hideg futkosott a hátamon. Dobozok. Volt egy Lily kezében. Most meg ez a másik. Direkt hagyta ott? Nekem? De...miért nem adta ide személyesen? Miért csak két hét után került elő? Rossz előérzetem volt.

Lea nem tudott elaludni. Sejtette, hogy élete a doboz kinyitását követően sosem lesz ugyanaz. Már régen nem volt ugyanaz...

~ folytatás következik~:):):)