A szerelem olyan, mint amikor egy kád gőzölgő, habos, nyugtató fürdőt veszel. Ellázít, feltölt, felmelegít, körülölel, biztonságban tudjuk magunk, békében a világgal és önmagunkkal. Csak a habot és tusfürdő illatot érezzük, kizárva a kint zajló viharokat, a zord időjárást, a zűröket. Az érzés, amikor minden olyan egyszerű. Most erre volt szükséged. Eltaláltad. Vagy mégsem...mert léteznek tusolásszerű fellángolások; van, hogy nem találjuk az arányt hideg és meleg víz között, talán narancs illatú habra vágyunk, de csak citromosat kapunk. Lehet, hogy a víz féltékenyen forró, vagy jegesre hűl. Talán elfelejtjük bedugni a kifolyót és minden ami szép volt elúszik mielőtt észrevennénk. Előfordulhat, hogy a sampon a szemünkbe folyik és könnyeket csal, fájdalmat okoz; esetleg elcsúszunk, mert elakarjuk érni az elérhetetlent. Néha még üldögélnénk kicsit, hogy érezzük a meleget, de kintről bekiabálják, hogy ideje elhagyni a fedélzetet. Már nem is látunk a gőztől, így a törölközőbe súroljuk szemünket azon tűnődve álmodtunk - e a kád szélére dőlve és visszatérünk - e még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése