2012. szeptember 26., szerda

Félelem:)


Éltél?
Hallgattál...

Didergő ajak!
Könyörgő szem!
Szaladó lélek!
Csend alak!

Élsz?
Ráérsz...

Messze még a Vész !
Mégis Sárba lépsz.
Maradsz, ki sosem voltál,
S a valóság álmokban kószál.

Élni fogsz?
Elbújsz...


Tegnap - ma - holnap
A Tudat Szívedbe harap:
Nem éltél...
Féltél...

Nem éltél...
Féltél...





2012. szeptember 9., vasárnap

Kérj - köszönj :)






Gondolatban már száz és száz kérő szót véstél papírra, ezer és ezer álmot dédelgettél féltve, millió és millió várakozás beteljesülését vártad remélve. Fogtál egy színes tollat, egy még színesebb papírfecnit és alkottál megszállottan egy vágyakkal teli életet. Hittél a szavakban és varázsvessző volt az írószered. Vigyázva tűrted össze, nehogy álmod elillanjon, megsérüljön vagy más gazdát keressen. A kezedben tartottad, a lelkeddel ölelted és kis kuckód falára helyezted némán. A színek fala volt, a képzeleté, a hité és a szárnyaké. A szíved volt, ami messze repült.



Álltál. Nézted. Jól esett. Madár voltál. Rájöttél. A földre zuhantál. Meglepődtél.

Ültél. Kezedben fehér lap. Fekete toll. Szivárvány lélek. Hála. Köszönetet rebegő ajkad ösztönösen követte egy kéz és a valóság imája. Annyi mindened volt. Kértél, talán kaptál, de köszönted? Észrevetted? - A lehetőséget, a szépet, az értéket, a szeretetet, az Életed. Vagy csak suhant melletted anélkül, hogy egyszer is őszintén a szemébe néztél volna.



 Egy másik fal. Papirosoktól fehérlik, mégis színes és varázslattal teli. Egyszerű és sokatmondó. Fehér - fekete, de a tied. A Köszönet fala. 



Amíg nem érzel hálát, azért amid van nem érdemled meg azt sem, hogy álmok szárnyán repülj. Sokszor hiszed, hogy álmok nélkül senki vagy, de valójában akkor válsz azzá amikor elfelejted  mindazt amiért köszönettel tartozol.


A szobádban ülsz, egy pokrócba burkolózva. Az üres falakra bámulsz és megtöltöd a teret lényed apró díszeivel.


2012. szeptember 7., péntek

Csapat:)




Jelentése első hallásra kimerül abban a magyarázatban, hogy önálló véleményekkel, ötletekkel rendelkező emberek gyülekezete. Mindannyian tudjuk viszont, hogy ez a meghatározás csupán egy elcsépelt sablonszöveg, töredéke a valóságnak, egy szilánkdarab a világ igazság tükréből.



...mert mindenki működött már együtt másokkal egy nemes cél érdekében; nevetett a lánc egy szemét képezve; érezte az egy mindenkiért, mindenki egyért érzést; lelkesedett egy közös ügyért; érezte magát elkötelezve egy közösségi feladatnak és hitt abban, hogy azáltal amit tesz, amiért dolgozik, ha csak egy mosollyal is, de szebbé teheti mások világát.

Csapat...lehet kicsi vagy nagy, ideiglenes vagy állandó, baráti vagy iskolai, sport vagy tánccsapat de mindenki megtalálja egy bizonyos feladatkörben a helyét, mindenki igyekszik önmagából a legjobbat nyújtani és támogatni egymást a nehézségekben.

Együtt futkároztok, idegeskedtek, viccelődtök, pörögtök, gondolkodtok, igyekeztek, buliztok, szorgoskodtok, szervezkedtek...és a végén már együtt "lélegeztek".
 Megismersz rengeteg embert, akinek a munkája ösztönözni fog, akitől tanulsz és akiket nem feledsz.

Talán sok áldozattal jár; lehet, hogy nem alszol; fáradt vagy; karikás a szemed és a kockázattal is számolnod kell, hogy valami nem egészen úgy alakul ahogy tervezed. Félsz, hogy kifutsz az időből és néha azt sem tudod hol áll a fejed.

 De...

A legszuperebb és legmeglepőbb a csapatmunkában, a csapathoz tartozásban az, hogy közben rengeteg mindenre rájössz saját magaddal kapcsolatban és megváltoztat. Csapatban dolgozol, mégis egyénként fejlődsz.:)