Érzés:)

Érezted már valaha, hogy te igazán megpróbáltad? Hogy mindent megtettél? Derekasan küzdöttél és őszintén szerettél. Még sincs rendben. Semmi. Haragudtál már a sorsodra? Szerettél volna valaha más bőrébe bújni? Érezted már, hogy ez az út nem a tied...? Lüktetett már benned a vágy, hogy elhagyd a jól ismert ösvényt és újat találj? Álltál már úgy a tükör előtt, hogy nem találtad magadat és egy idegen arc tekintett vissza rád ...? Tagadtad már meg magad...? Lettél valaha saját magad árnyéka...? Tettél valaha olyat ami téged is megijesztett...? Vergődtél már úgy az érzelmeid miatt, mint egy partra vetett aranyhal...? Érezted már, hogy céltáblának használnak...?...Hogy mindig pont a közepébe találnak?... Hogy ott sebeznek meg ahol a legigazabb kincseid őrzöd? Volt olyan, hogy kiöntött a lelked folyója és fogalmad sem volt róla, hogyan csalogasd vissza a medrébe? Kételkedtél már magadban? Kaptad egyszer is azon magad, hogy a végtelen még távolabbinak tünik? Vártad már, hogy a mesédnek örömteli beteljesülés legyen a vége? Én igen.

~Hogyhogy nem adom fel?~

~ Te miért nem?~

~ Hogy éled túl?~

~ Miért küzdesz még mindig?~

~ Mert mindketten tudjuk - te is, én is- a szívünk mélyén, hogy:  


~EZ MÉG KORÁNTSEM A MESE VÉGE~